Szabó Ila
Kicsi koromtól kezdve a papír és a ceruza volt a legkedveltebb játékszerem, 5 éves koromban már írtam és olvastam. A tiszta papír mindig valami szép ígéretét hordozta és hordozza számomra, a vágyat kelt bennem, hogy írjak rá valamit. Gondolkodni is csak ceruzával a kezemben tudok, és mindig ceruzával alkotok. Talán azért, hogy ha nem tetszik a megfogalmazott mondat, kiradírozhassam, és csak értékek maradhassanak a féltett papíron.
Érzékeny lelki membránom leginkább a szomorú, elmúlás-ízű, rezignált hangulatokat vette. Ezért is lett kedvenc évszakom az ősz. A zenében is a lassú, ám nagy érzelmi amplitudókat bejáró művek tetszenek, de szeretem az intelligens humort is.
Első verseim a ’80-as években jelentek meg a Békés Megyei Népújság Köröstáj rovatában.
Mentoromként első verseskötetemet Sass Ervin békéscsabai költő és újságíró szerkesztette, mely az akkori Városi Tanács gondozásában jelent meg 1990-ben Cím nélkül.
1993-ban Futóhomok címmel megjelent a második kötetem, majd
1996-ban Mégis szép címmel a harmadik, mindkettő magánkiadásban.
2000-ben egy gyűjteményes kötet került kiadásra Hétköznapi advent címmel a Tevan kiadó közreműködésével, mely már a 2. kiadását kiegészítve, bővítve is megélte.
Néhány versemet a barátaim Csigér István, Gulyás Levene, Hajtman Ildikó, Pribojszki Mátyás zenésítették meg.
Hajtman Ildikóval közös CD anyagunk is megjelent, mely a verseimből készült zenés összeállításokat tartalmazza.
Mostanában már nem írok verseket, úgy érzem, megírtam, amit akartam. Az elmúlt időszakomban prózai alkotásokba kezdtem, melyekben a gyerekkoromat, a nagyszülőket és szüleimet szeretném megörökíteni, valamint néhány szerelemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése